Szia, Anna vagyok.

Anyaként kezdtem el leírni a fiam első evéseit egy fekete keményfedeles füzetbe. Nem volt mögötte nagy terv, inkább csak egy vágy arra, hogy megőrizzem ezeket az apró pillanatokat. Akkor még nem gondoltam, hogy ebből egyszer könyvek születnek.

A BLW-vel együtt én is tanultam. Volt benne bizonytalanság, sok kérdés, és egy konyha, ami ritkán volt igazán rendben. Néha több liszt került a padlóra, mint a tányérra, a zöldségek pedig gyakran máshol landoltak, mint ahová szántam. Mégis, ezekből a helyzetekből lettek a közös nevetések és az első igazi élmények.

Eleinte csak magamnak jegyeztem le, mit próbáltunk ki, mi ízlett, és mi váltott ki egy határozott fejrázást. Ahogy telt az idő, a füzet megtelt történetekkel, ragacsos ujjlenyomatokkal és sok-sok szeretettel. Amikor megmutattam a jegyzeteimet a barátnőimnek, már nem csak recepteket láttak benne.

A férjem végig mellettem volt ezen az úton. Ő volt az első kóstoló, a fotós, és az a csendes háttérember, aki gondolkodás nélkül visszament a boltba tojásért harmadszorra is. A kisfiam pedig a legőszintébb főtesztelőm lett, aki minden falatnál eldöntötte, hogy ez most nagy siker, vagy inkább „anya, ezt hagyjuk”.

Így született meg az Együnk Együtt!, majd később a Mimi konyhája – Muffinvarázs és a csendeskönyv. Mindegyik mögött ugyanaz a gondolat áll: hogy a közös étkezés több, mint evés. Kapcsolódás, figyelem és együtt töltött idő.