Miért természetes viselkedés ez, és hogyan kezeljük türelmesen?
Ha a babád egyszer már evett spenótot, tudod: a BLW nemcsak etetés, hanem fizikaóra. A gravitáció törvényeit nap mint nap újra felfedezitek.
A kis kezek emelnek, elengednek, majd boldogan figyelik, ahogy az étel lepottyan — lehetőleg a frissen felmosott padlóra.
De mielőtt kétségbeesnél: a dobálás nem rossz szokás, hanem tanulás.
Miért dobál a baba?
-
Felfedez.
A 6–12 hónapos baba kísérletezik: „Mi történik, ha elengedem?” A válasz: csattanás, maszat, nevetés. Ez a szenzomotoros fejlődés egyik legfontosabb formája. -
Figyelmet keres.
Ha minden leesett falat után azonnal reagálsz („Ne dobd le!”), a baba azt tanulja meg, hogy a dobálás = kommunikáció. Ez nem rosszindulat, csak hatékony eszköz számára. -
Jelzi, hogy tele van.
A dobálás gyakran az első „nem kérek többet” üzenet. A baba nem tudja még kimondani, hogy „köszönöm, elég volt”, de a gesztus ugyanaz.
Mit tehetsz, hogy ne őrülj meg?
-
Reagálj higgadtan. Ha leesik valami, csak mondd: „Látom, leesett.” Ne adj extra figyelmet a viselkedésnek.
-
Kínálj keveset egyszerre. Ha csak 2-3 darab van előtte, kevesebb az esély, hogy „megszórja” a környezetet.
-
Adj egy „dobálható” tárgyat. Egy kanál vagy egy kis műanyag tál segít levezetni a mozgásigényt anélkül, hogy az étel repülne.
-
Tarts alátétet vagy etetőalátétet. Nem a rend a cél, hanem hogy te nyugodt maradj.
Mikor nő ki belőle?
A dobálás többnyire 12–18 hónapos korra magától csökken, ahogy fejlődik a baba kommunikációja és kézügyessége.
Ha következetesen, nyugodtan reagálsz, ez a szakasz nem lesz több egy vicces (ha kissé maszatos) emlék.