A babák tényleg tudják, mennyit kell enniük – Hogyan bízhatunk a gyermek önszabályozásában?
A hozzátáplálás egyik leggyakoribb kérdése: „De honnan tudjam, hogy eleget evett?”
A rövid válasz: a baba tudja.
A hosszabb: a szülőnek el kell hinnie, hogy tudja.
A babák beépített étvágy-szabályozóval születnek
A legtöbb csecsemő pontosan érzékeli, mikor éhes és mikor jóllakott.
Ez az önszabályozás az első hónapokban anyatejjel vagy tápszerrel is működik – senki sem mondja meg nekik, hogy „még három kortyot kéne inni”.
A hozzátáplálás idején sincs ez másképp:
a baba teste jelzi, ha több energiára van szüksége, és azt is, ha elég volt.
Honnan tudod, hogy a baba jóllakott?
Figyeld a jeleket:
-
elfordítja a fejét,
-
bezárja a száját,
-
játszani kezd az étellel,
-
vagy egyszerűen csak nem érdeklődik tovább.
Ez nem „válogatás”, hanem jóllakottság.
Ha ilyenkor tovább kínálod, azzal pont azt tanítod meg, hogy ne a testére hallgasson, hanem a felnőtt elvárásaira.
Miért ne méricskéljünk?
A mennyiség napról napra változik.
Lesz, hogy alig eszik valamit, máskor meg úgy tűnik, mintha két napra előre „betárazna”.
Ez teljesen normális – a növekedés, a fogzás, az alvás mind hatással vannak az étvágyra.
A legjobb, amit tehetsz, ha kínálsz rendszeresen, változatosan, és hagyod, hogy a baba döntsön: esz-e, mit és mennyit.
A szülő dolga: a kínálás. A baba dolga: a döntés.
Ez a BLW és a modern táplálási szemlélet egyik alapszabálya:
-
A szülő felelős azért, hogy mit, mikor és hol kínál.
-
A gyerek felelős azért, hogy eszik-e és mennyit.
Ha ezt az egyensúlyt tiszteletben tartod, hosszú távon egészséges étkezési szokásokat alapozol meg.
Ne hasonlítsd más babákhoz
Az „a barátnőm gyereke már egy egész szendvicset megeszik” típusú mondatok semmit sem jelentenek.
A gyerekek különbözőek – testalkatban, anyagcserében, étvágyban is.
A cél nem az, hogy mindenki ugyanannyit egyen, hanem hogy boldog, kíváncsi és nyugodt evő legyen.
A bizalom mint alap
Ha bízol a gyermekedben, az étkezés közös élménnyé válik, nem csatává.
A bizalom azt jelenti, hogy elfogadod: néha alig eszik valamit – és mégis jól fejlődik.
A testük pontosan tudja, mire van szüksége. Csak nekünk, felnőtteknek kell újra megtanulnunk elhinni ezt.