Az asztal sok családban olyan, mint egy csatatér: egyik oldalon a szülő, kezében a kanál, másikon a gyerek, aki elhatározta, hogy ma kizárólag levegőn él.
De a valóságban az étkezési problémák 80%-a nem ételről szól, hanem érzelmekről.
Miért válik az evés konfliktussá?
Az étkezés az egyik első olyan helyzet, ahol a gyerek megtapasztalja: van választása.
És bizony ezt az új hatalmat időnként próbálgatja.
A szülő pedig – érthetően – aggódik, hisz az evés az egyik legősibb gondoskodási forma.
A kettő találkozása gyakran feszült helyzetet eredményez.
A szülő szerepe: biztonság, nem nyomás
A gyerek csak akkor tud szabadon enni, ha érzi, hogy nem kell megfelelnie.
Ha az étkezéshez feszültség társul („csak egy falatot a kedvemért!”), az evés elveszíti örömjellegét, és hatalmi harccá válik.
A legjobb, amit tehetsz:
-
biztosítod a nyugodt környezetet;
-
kínálsz, de nem kényszerítesz;
-
példát mutatsz – te is eszel, élvezettel.
Kommunikációs minták, amik működnek
Ne:
„Ha nem eszed meg, nem kapsz desszertet.”
Ez üzenetként azt közvetíti: a desszert a jutalom, az étel a büntetés.
Igen:
„Itt van ez az étel, kóstold meg, ha szeretnéd.”
Ez biztonságot ad, és az ételhez kapcsolódó pozitív élményt erősíti.
Az érzelmi minták egész életre szólnak
A gyerekek étkezési viselkedése gyakran tükrözi a családi érzelmi mintázatokat: türelmet, elvárást, kapcsolatot.
Ha a közös étkezés szeretetteli tér marad, az egészséges étkezési szokások maguktól is kialakulnak.
Az asztal nem harctér, hanem találkozási pont
A BLW nem csak arról szól, hogy a baba mit eszik – hanem arról is, hogy hogyan tanulja meg az étkezést szeretni.
A humor, a türelem, és az elfogadás itt legalább annyira fontos tápanyag, mint a vas vagy a fehérje.